Mese tündérekről, titkokról, önismeretről, egymásratalálásról és szeretetről. 2015 nyarán buggyant ki belőlem így ez a mese, majdnem szó szerint. Festettem hozzá képeket, és most 2016 karácsony előtt készült el könyv alakban. Hála a férjemnek, és Beának és Zsoának.
Mugo a manótündér egy kis házikóban éldegélt a fenyőerdő szélén. Szőrös, nagy orrú varázslény volt. Neki is volt szárnya, mint a tündéreknek, de túl kicsi volt és nem tudott vele repülni.
Házikója kis veteményesében sárgarépát, paszternákot és sóskát nevelgetett. Kertjében egy terebélyes vadalmafa is kínálta gyümölcseit. Mugo nagyon szeretett olvasni. Kedvenc történetei elásott kincsekről, rejtélyekről szóltak. Egy napon úgy határozott, hogy a végére jár ezeknek a történeteknek...
Beleolvasni itt tudsz: http://csodaember.blog.hu/2016/02/25/csodaember_blog_hu_meseim
6-10 éveseknek ajánlom, de korrábban is lehet lapozgatni, csak az értelmezése más.
Ékszerek
